Történet

jmhaydn
           Johann Michael Haydn
carl ditters von dittersdorf
     Karl Ditters von Dittersdorf

A 18. századi Nagyvárad, a török hódoltság alóli felszabadulás és a katolikus restauráció korában komoly virágzásnak indult kulturális, zenei területen is. Az 1760-as évek elején a művészetpártolásáról híressé vált báró Patachich Ádám püspök egy fiatal zenészt hívott Váradra, Johann Michael Haydnt (1737-1806), Joseph Haydn öccsét, hogy a püspöki zenekart irányítsa és a zenei életet megszervezze. Michael Haydn 1760-1762 között tevékenykedett városunkban. Őt Karl Ditters von Dittersdorf (1739-1799) követte a püspöki zenekar élén 1764-1769 között. Tulajdonképpen e két zeneszerzőnek köszönhetjük a szervezett zenekari muzsika megalapozását városunkban. Említést kell még tennünk a kor egyik kiváló hegedűséről, zeneszerzőjéről, Wenzel Pichlről (1739-1799) aki szintén itt alkotott és tevékenykedett a püspöki udvarban. Dittersdorf idején 34 tagú zenekar működött Váradon, prágai, bécsi muzsikusokból, a létszám és a színvonal a korabeli Váradot Európában is egyedülállóvá tette. A korabeli zenei élet nem csak a püspöki udvari egyházi zenét foglalta magában, de világi előadásokat is, koncerteket, színpadi és operaelőadásokat egyaránt. Mária Terézia, megelégelve a vidéki város túlságosan fényűző a püspöki székhelyhez nem méltó, kissé kicsapongónak tartott zenei életét, feloszlatta a váradi zenekart és Patachichot áthelyeztette. Így ért véget a kor Európájában egyedinek mondható virágzó, pezsgő váradi zenei élet, mely sajnos mindössze alig egy évtizeden át tartott.

Zenei intézmények megalakulása – „az első filharmóniai hangverseny”

A 19. század szintén rendkívül színes időszak volt Várad zenei életében. A zene lassanként kiszabadult az egyház keretei és kötelékei közül, megszületett a professzionális, polgári muzsika, a szalonzene, melyek komoly teret hódítottak ebben az időszakban. A színjátszás fejlődésével párhuzamosan megsokasodnak az operaelőadások is és a zenei események egyre gyakoribbakká válnak. Csak 1828-ban 83 operaelőadást jegyeztek fel Nagyváradon. A közönség a század folyamán olyan korabeli szerzők darabjait láthatta, hallhatta a színpadon, mint Rossini, Donizetti, Weber, Verdi, Mozart, Auber, Gounod, Erkel. Említésre méltóak a gróf Rhédey Lajos, Kilényi Dávid, Komlósi Ferenc, Ruzitska Antal által vezetett társulatok.
A század második felében Nagyvárad az intézmények megalakulásának korába lép. Számtalan társaság, kör, egylet alakul, ezek között a Nagyváradi Dalárda (1867), valamint a Hilaria Énekes Egylet (1875), a Premontrei Jogakadémia megalakult zenekarát először Gustav Weinpolter, majd pedig Fehérváry János vezeti.
1888 január 5-én rendezik meg Nagyváradon „az első filharmoniai hangversenyt”, melyen Schnitzl J. vezényletével Rossini Tankréd című operájának nyitányát, Wolkmann 3. szerenádját, Ekhard Kürtvariációit és Mozart 40., g-moll szimfóniáját játszották. 1890-ben megalakul a Nagyváradi Zenebarátok Társasága, melynek célkitűzései között szerepel a komolyzenei oktatás, rendszeres előadások és koncertek szervezése és egy zeneiskola megalapítása. Ugyancsak ennek a társaságnak köszönhetően egy operatársulat is megalakul a színházi társulat mellett.
 

Az Állami Filharmónia intézménye

Az 1920-as években egyre gyakrabban került szóba annak szükségessége, hogy a rendelkezésre álló zenészeket egy komolyabb szervezetbe tömörítsék. Így jött létre a Filharmóniai Társaság, melynek alakuló közgyűlését 1923 december 23-án tartották. A következő koncerteket már a Filharmóniai Társaság égisze alatt tartották meg, a Vamocska József által vezényelt szimfonikus zenekar előszeretettel tűzvén műsorára többek közt Haydn, Mozart, Beethoven, Schubert, Mendelssohn-Bartholdy, Smetana és Wagner közkedvelt műveit.
1949-ben a Filharmóniai Társaság állami intézménnyé válik, gazdagon kivéve részét a hazai és külföldi koncertéletből egyaránt.
Az évek során a Nagyváradi Állami Filharmóniát a következő igazgatók vezették: Gyarmati Miklós (1949), Bálint Lajos (1949-1950), Árvai József (1950-1952), Mureșan Anton (1952-1957), Dulgherescu Constantin - ideiglenes igazgató (1953), Tóth Lajos (1957-1963), Piroska Rozália - ideiglenes igazgató (1960-1961), Firez Alexandru (1963-1984), Acél Ervin (1984-1991), Rîmbu Romeo (1991-1998), Cristea Corneliu (1998-2002; művészeti igazgató 2002-2011), Sarkady Zsolt - vezérigazgató (2002-2009), Tódor Albert - vezérigazgató (2009 - napjainkig), Foica László - művészeti igazgató (2011 - napjainkig).
A zenekar állandó karmesterei voltak: Romulus Botto (1949-1951), Matolcsi Zoltán (1950-1952), Constantin Dulgherescu (1952-1953), Aurel Popa (1953-1955), Erich Bergel (1956-1963), Miron Raţiu (1957-1990), Liviu Florea (1959-1960), Remus Georgescu (1960-1963), Acél Ervin (1963-1991 és 1999-2006), Romeo Rîmbu (1991-napjainkig), Jankó Zsolt (2007-napjainkig). Tevékenységüknek köszönhetően jött létre számtalan koncert, koncertkörút, lemezfelvétel és ősbemutatók sokassága, munkásságuk szorosan egybeforrt a filharmónia intézményével, a váradi zenekar az ő kezük alatt csiszolta szakmaiságát és alakította ki jelenlegi repertoárjának nagy részét.
dirijor-ervin-acel-solist-victor-tretiakovA szimfonikus zenekarral, az elmúlt évtizedekben, olyan világhírű művészek léptek fel mint: Igor Ojsztrah, Mario del Monaco, Dimitrij Baskirov, Aldo Ciccolini, Adam Horosiewicz, Arkadij Szevidov, Daniel Safran, Gidon Kremer, Ruggiero Ricci, Victor Tretiakov (a mellékelt fotón), Erich Bergel, Pierre Pierlot, Halina Czerny Stefanska, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Ránki Dezső, Perényi Miklós, Ruha István, Ştefan Gheorghiu, Valentin Gheorghiu, Ion Voicu, Mihaela Martin, Dan Grigore, Dana Borşan, Florin Croitoru, Gabriel Croitoru, Liviu Prunaru és még sokan mások.
A zenekar repertoárja fokozatosan gazdagodott az évek, évtizedek során. Jelenleg a preklasszikus irodalomtól a klasszikus és romantikus közkedvelt műveken át a 20. századi zenéig (Prokofjev, Sosztakovics, Richard Strauss, Respighi, Sztravinszkij, Webern, Enescu, Bartók) számtalan korszakot és stílust felölel.

A zenekar számos turnén, fesztiválon vett részt az elmúlt években (Lancut, Assisi, Macerata, Bukarest). Számtalan hangversenyt tartott Európa szerte (Lengyelországban, Magyarországon, Olaszországban, Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Luxemburgban, Franciaországban, Portugáliában, Svájcban), valamint Braziliában és Tajvanon is. Íme néhány esemény a közelmúltból a filharmónia programjaiból: 1996 – olaszországi koncertek J. Haydn Teremtés című oratóriumával; belgiumi turné Herman Engels karmesterrel 2006 márciusában (Lier, Antwerpen, Mechelen, Turnhout); olasz turné 2005-ben, évadkezdés előtt; két németországi koncert a Mozart-év alkalmából (2006) Bonnban és Wuppertalban a 2006/2007-os évad kezdetén a szerző Rekviemével, egy német-lengyel énekkarral együttműködve; francia zenei fesztivál 2006 februárjában neves külföldi meghívottakkal; a Magyar Állami Operaház (Budapest) Stúdiótársulatának váradi operaelőadása (Mozart, Don Giovanni) 2006 februárjában, szintén a Mozart-év alkalmával; a váradi zenekar vendégkoncertje a Római Operában 2004 december 1-én; Simon Camartin zeneszerzővel, karmesterrel köszönhető együttműködés eredményeképpen Svájci fesztiválokon való részvétel (Basel, Martinkirche, Laax) 2004 februárjában és októberében; Nemzetközi Johann Strauss Fesztivál 2004, melynek az új hangversenyterem adott othont; stb.
 

Jelen-jövő

sala-de-concerteA 2003/2004-es évadtól kezdődően, a filharmónia egy felújított, immáron saját hangversenytermet kapott, mely nagy előrelépést jelentett, hiszen az előző évadokban a színházzal egyeztetve, nehézségek árán lehetett csak próbákat, koncerteket tartani a teátrum termében. Az újonnan, rendeltetésének megfelelően helyrehozott, megszépült hangversenyterem egyszerre viseli Enescu és Bartók nevét, nem pusztán annak emlékére, hogy e két zeneszerző többször is tiszteletét tette városunkban, de egyben azért is, hogy a különböző kultúrák egymás mellett élésének példájaként álljon mindenki előtt.
Az új hangversenyteremmel új lehetőségek sokasága nyílt meg az intézmény számára számos hangverseny rendezésére, úgy vokál-szimfonikus, mint szimfonikus, kamara- és a cappella, valamint leckehangversenyek is otthont kapnak itt. Az elmúlt esztendőkben a filharmóniának sikerült az opera műfaját is felkarolnia és színpadára vinnie, ami nagy öröm.
A filharmónia 2003-ben egy kiváló minőségű, új Bösendorfer koncertzongorát is vásárolt, ami természetesen az előadók és a koncerthallgatók számára is komoly vonzerőt jelent és a koncertélményeken is határozottan javított.
Az intézmény célkitűzései közé tartozik a fiatal, tehetséges művészek felkarolása is, hogy teret biztosítson nekik a megmutatkozásra, ennek jegyében a zenekar a utóbbi években a régi, tapasztalt tagok mellett az új generáció művészeivel is gyarapodott, de fiatal karmestereknek és szólistáknak is bemutatkozási lehetőséget kínált.
Több mint 40 lemezfelvétel is őrzi a nagyváradi zenekar játékát, köztük számtalan különleges hangfelvétel, a már említett 18. századi váradi zeneszerzők műveiből. A határon túli meghívások, külföldi turnék, a mintegy 40 bérletes hangverseny évadonként, mind bizonyítják az intézmény töretlen vágyát az irányban, hogy a komolyzenei értékeket magas színvonalon közvetítse, tolmácsolja közönségének és a kultúra ápolását mindenkor pártolja.